6. lecke: névmások
Névmások
Már biztos fáradt vagy a hosszú mondatok és a szófajszabályok után. Nézzünk valami egyszerűbbet, és mutassunk dolgokra mutatónévmásokkal:
ez, az
ni li soweli.
Ez egy állat.
ni li kasi.
Eg egy növény.
ni li moku suwi.
Ez egy édes étel.
ni li suli.
Ez fontos.
ni li pona wawa.
Ez elképesztően jó.
Ezek az első mondataink tárgy nélkül, tehát nincs e a mondatokban!
Talán azon gondolkozol, hogy ha a li az ige előtt áll, akkor ezekben a mondatokban miért nincsenek igék. Ez azért van, mert toki ponában a magyarhoz hasonlóan nem kell létige (“van” és alakjai), így annak helyén a mondat állítmánya szerepel: ni li soweli “Ez egy állat.” ni li suli. “Ez fontos.”
Most nézzük meg a személyes névmásokat:
én, mi; enyém, miénk
te; tiéd
ő, az, ők; övé, övék
Gyakoroljuk a mi, sina, ona, és ni használatát mondatokban:
kasi ni li suli.
Ez a növény nagy.
sona sina li wawa.
A te tudásod elképesztő.
pipi ni li pipi mi.
Ez az én bogaram.
waso sina li lukin e mi.
A te madarad lát engem.
waso li moku e pipi ni.
A madár megeszi ezt a bogarat.
soweli mi li moku e kasi ona.
Az állatom megeszi az növényét.
Ezeknek a mondatoknak már ismerősnek kell lenniük. A névmások ugyanúgy működnek, mint a sima főnevek és melléknevek. De valami furcsa történik, ha mi vagy sina az alany:
mi wawa.
Én erős vagyok.
sina lukin e moku.
Te látsz ételt.
mi sona e kasi suli.
Én ismerem a nagy növényt.
sina sona e suli kasi.
Te ismered a növény méretét.
A toki ponában van egy szabály: ha az alany pontosan mi vagy sina, akkor nincsen li a mondatban. Ez azért van, mert nagyon gyakoriak a mi vagy sina szavakkal kezdődő mondatok.