A toki pona kiejtés különbözik beszélők között?

Röviden összefoglalva: Vannak különbségek, de ezek elenyészőek. Egyszerűen csak utánozd azokat a hangokat, amiket a kurzus elején hallhattál!

Ha szereted a hangok tanulmányát, és el tudod olvasni az IPA-t, akkor ez az oldal neked van!

Vannak apró különbségek egyes toki pona beszélkők kiejtései között. Zöngésség, aspiráció, és más lentebb felsorolt különségek nem változtatják meg a mondanivaló jelentését toki ponában, de egyes kiejtések gyakoriabbak, mint mások.

Két fő forrása van a hangkülönbségeknek toki ponában: az anyanyelved befolyása és a személyes preferencia.

Anyanyelv befolyása

A legtöbb toki pona beszélő tud angolul, és sokak tudnak spanyolul, franciául, japánul, németül, kínaiul, oroszul, stb. Ezeknek a nyelveknek a hangjai különbüznek a toki ponáétól, ezáltal befolyásolva a tanulók kiejtését. Ahogyan egyre több tapasztalatot szereznek, általában hozzáigazodnak az elterjettebb kiejtésekhez.

Az aspiráció a mássalhangzó után lévő kis levegőfúvás. A toki ponában a /p t k/ általában nem aspirált. Egyes tanulók viszont aspirálják ezeket a hangokat, mert az anyanyelvükben aspirált: [pʰ tʰ kʰ].

A franciában az ⟨s⟩ álatlában egy zöngés [z] magánhangzók között, tehát a francia beszélők például néha úgy ejtik ki a “musi” szót, hogy [muzi].

Néhány nyelvben, például németben, oroszban, magyarban, stb., nincs /w/ hang, de van /v/, ami eléggé hasonló. Ezen nyelvek beszélői néha például úgy ejtik ki a “tawa” szót, mint [tava].

A japánban nincs /l/, de van /ɾ/, ami hasonló. Gyakran hallhatsz [ɾiɾi]-t “lili” helyett.

Az oroszban két L-hang van: ⟨л⟩ /ɫ/ és ⟨ль⟩ /lʲ/. A toki ponában az /l/ a kettő között van. Éppen ezért az orosz beszélők máshogy ejthetnek ki olyan szavakat, mint például a “len”.

Az angolban az /ɛ/ (“dress”) és /ɔ/ (“cloth”) magánhangzók nem lehetnek szó végén, de /ɛj/ (“stay”) és /əw/ (“know”) lehet. Emiatt sok angol beszélő egy ilyen leereszkedéssel ejti ki a magánhangzókat: [ikej], [wasow].

Személyes preferencia

Néhány apró különbség személyes preferencia miatt van. Mások lehet, hogy észre sem veszik!

Néhányan a /t/-t [t]-nek ejtik ki, néhányan [t̪]-nek. Mindenkettő elfogadható. Ha nem tudod a kettő közti különbséget, akkor az azt jelzi, hogy nem fontos.

A legtöbb beszélő asszimilálja az /n/ + mássalhangzó kombinációt, tehát az /n/ jobban fog hasonlítani az utána álló mássalhangzóra. A magyarban is van ilyen az ⟨nk⟩-val, amit [ŋk]-nak ejtünk. A toki ponában nagyon gyakran fogsz hallani [mp]-t /np/ helyett.

Ezek általában a szavakon belül történik: például anpa, Sonko, linja. A beszélők egy kisebbsége (beleértve magamat, kala Asi-t) asszimilál szavak között is: úgy ejtik ki a ken pona-t és ken kama-t, mint kem pona, keŋ kama.

A magánhangzóval kezdődő szavak is érdekesek. Mivel a szavak kezdődhetnek magánhangzóval, ezért több magánhangzó is lehet egymás után toki ponában: mi sona e ona. A legtöbb beszélő fokozatosan átvált az egyik magánhangzóról a másikra. Egyesek hangszalagzárral [ʔ] kezdik ezeket a szavakat, hogy megtörjék a magánhangzókat. Néha, különösen énekesektől hallhatod azt, hogy ezeket a szavakat [h]-val kezdik.